Díjazottak (2020-2021)

A Zsoldos Péter-díj 2020-as és 2021-es győzteseit a koronavírus-járványhelyzet és az átszervezés miatt együtt, 2021. április 20-án hirdették ki a héttagú zsűri döntése alapján.

A zsűri tagjai: Benczik Vera, H. Nagy Péter, Keserű József, Makai Péter Kristóf, Szabó István Zoltán, Szilárdi Réka, Takács Bogi 

A díj nyertesei a Libri Könyvesboltok felajánlásából 10 millió forint értékű médiatámogatásban részesülnek.

2021

Legjobb regény

Markovics Botond (Brandon Hackett): Eldobható testek
(Agave Könyvek)

Legjobb novella

Veres Attila: A világ helyreállítása
(Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2020, GABO Kiadó)

Legjobb fordítás

Molnár Berta Eleonóra
(Susanna Clarke: Piranesi, Agave Könyvek)

Közönségdíj

Markovics Botond (Brandon Hackett): Eldobható testek
(Agave Könyvek)

2020

Legjobb regény

Moskát Anita: Irha és bőr
(GABO Kiadó)

Legjobb novella

Sepsi László: Rossz beszéd
(Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2019, GABO Kiadó)

Legjobb fordítás

G. Bogár Edit
(Johanna Sinisalo: A Nap Magja, Metropolis Media)

Közönségdíj

Szélesi Sándor: Az ellopott troll
(Metropolis Media)

Laudációk

A 2020-as és 2021-es Zsoldos Péter-díj átadóján (2021. április 20.) elhangzott méltatások. (Feltöltés folyamatban)

Markovics Botond (Brandon Hackett): Eldobható testek

Brandon Hackett (Markovics Botond) Eldobható testek című science fiction regénye a 24. században játszódik, amikor az emberiség már elhagyta a Földet, a technológiai fejlődésnek köszönhetően pedig (látszólag) egyetlen leküzdendő probléma maradt: a halál. Ahogyan a könyv borítóján is olvashatjuk: „A halál az emberiség végső ellensége.”

A regény egy letartóztatási jelenettel kezdődik. Melvin Kadeket – aki lehetővé tette, hogy az emberiség elhagyja a Földet – azzal vádolják, hogy szándékosan tette tönkre az anyabolygót, hogy elérje célját: az emberiség exodusát a Naprendszerbe. A letartóztatást Vireni Orlando, a Libra nevű igazságügyi szervezet tagja vezeti. Vireni meg van róla győződve, hogy Kadek bűnös (hiszen elegendő bizonyíték van ellene), és mindent megtesz azért, hogy a törvény erejével sújtson le rá. Egy másik szálon egy ezzel összefüggő cselekmény bontakozik ki: a Szellemek pere. A Föld pusztulásakor 200 ezer ember tudatáról digitális másolat készült, és ők most, a 24. században eljutottak a fejlődésnek arra a szintjére, ahol képesek maguknak testeket nyomtatni, amelyekbe áttöltik a tudatukat. Ők lesznek az újhumánok (vezetőjük Marion Cheng, Melvin Kadek egykori felesége). Mivel az újhumánok tudata áttölthető egy másik testbe, az sem érinti őket végzetesen, ha a testük meghal. Ilyenkor egyszerűen eldobják azt, és áttöltődnek egy másik testbe, azaz gyakorlatilag halhatatlanok. A halál tehát legyőzetett, ez azonban nem jelenti azt, hogy megszűnt volna minden probléma. Az újhumán lét ugyanis kérdések özönét szabadítja el.

Embernek számítanak-e az újhumánok? Joguk van-e bármilyen testet birtokolni (például ismert személyiségekét)? Hányszor válthatnak testet naponta? Legfőképpen pedig: ki felügyeli ezeket a folyamatokat? Ki rendelkezik a másolatokban létező újhumán tudatok felett? Hackett regényében nagyon hangsúlyosan jelenik meg a technológia és a jog egymáshoz való viszonyának kérdése. Az új technológiák új törvények bevezetését igénylik; egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyenek lesznek ezek az új törvények, és ki fogja felügyelni betartásukat.

Az Eldobható testek mély világ- és emberismeretről árulkodó, nem mellékesen pedig rendkívül szórakoztató regény. Többek között olyan kérdésekkel szembesíti az olvasót, mint: Mit tehetünk a Föld megóvásáért? Hogyan változna a test(ünk)ről alkotott felfogásunk, ha testünk eldobható lenne? Miért vagyunk hajlamosak pozitív tulajdonságokkal felruházni a szép embereket? Mi lenne, ha képesek lennénk legyőzni a halált? Ha az ember nemcsak adatok halmaza, hanem „érzések, gondolatok, vágyak, örömök, frusztrációk, fájdalmak és fantáziák” szövedéke is – mint ahogy a regény egyik szereplője fogalmaz –, akkor hogyan válhat áttölthetővé a tudat? És vajon meddig mehetünk el az igazság érvényesítésében anélkül, hogy teljesen fel kellene adnunk azt, akik vagyunk?

Túlzás nélkül állítható, hogy Markovics Botond regénye a kortárs science fiction csúcsteljesítménye, és méltó folytatója annak a hagyománynak, amelyet olyan írók neve fémjelez, mint Isaac Asimov, Arthur C. Clarke vagy Zsoldos Péter. Szívből gratulálok a szerzőnek a díjhoz!

Keserű József

Moskát Anita: Irha és bőr

Moskát Anita Irha és bőr című regénye olyan dilemmákkal szembesít, melyek az utóbbi években zajló kognitív forradalom, poszthumán átrendeződés, biopoétikai távlat és a modern írásörökség sf-izálódása felől, kontextusában értelmezhető hatékonyan.

Szinkretizmus. A regény az élő komplexitás több szempontú megközelítését teszi lehetővé egy provokatív és termékeny elmozdításon keresztül. Az ember biológiai, jogi és kulturális identitása felnyílik, de nem idegenek vagy androidok dinamizálják, mint a technológiai sci-fikben, a wierdben és a biopunkban, hanem a közvetítettség olyan változata alapján jön létre, amely újrarendezi a zsánerekkel szembeni elvárásainkat.

Metamorfózis. A történetben egy intelligens létforma jelenik meg: az állatok egy része olyan szubjektummá vált, amely addig ismeretlen anatómiai-tudati jellegzetességeket mutat. A fajzatok ennek köszönhetően egyedi kimérák, egy új osztály képviselői. A globális átváltozás – amely elvben végtelen változatosságot eredményezhet – növeli a poszttolkieni látásmóddal járó biofiguratív diverzitást. A – nem szakrális – teremtés zavar az addigi rendszerben.

Határmunkálat. A „mi teszi az embert emberré?” kérdés itt nem a jó oldal/rossz oldal kategóriáiba préselődik, mint a fantasyk többségében, hanem a spektrum kibomlásával módosul: hol a határ állat és fajzat, fajzat és ember, fajzat és fajzat között? A megváltozott biológiai-társadalmi tájkép alapján az válik éles dilemmává, hogy fenntartható-e az uralkodó ideológiai kép a földi élőlények szövevényes, folyamatosan változó kapcsolatrendszeréről.

Szabványosítás. A kimérákat az emberek egy része Frankenstein teremtményeinek tartja; mások szerint az evolúció ember utáni állomását képviselik. Kérdés, hogy létezik-e normaháttér. A regényben az is szempont, hogy milyen egy csiga karrierje, mit jelent egy csótány etikája, vagy milyen következményekkel jár egy százlábú megölése. A fajzatok olyan organizmusok, akik kitérnek az antropocentrikus szabványosítás alól. (És ezzel a „Megy-é előbbre majdan fajzatom” kérdést is megválaszoltuk.)

Alkalmasság. Az ember egyediségének mémje visszaszorulóban van. Az erre a tendenciára és antropocén állapotra reflektáló művek sorába illeszkedik az Irha és bőr, de összetett problémaérzékenységével, a fajpusztulás inverziójának irodalmi alkalmazásával és modálisan rögzíthetetlen eljárásaival olyan felcserélhetetlen intermediális világot épít fel, amely a valaha írt magyar nyelvű fantasztikus alkotások egyik legkülönösebb és legkülönlegesebb darabjává teszi.

Moskát Anita regényének a szakmai zsűri ritkán tapasztalható egyetértéssel ítélte meg a Zsoldos Péter-díjat. Az Irha és bőr sikeressége új utakat jelöl ki a magyar sf számára; egyben fordulópontot jelent a díj történetében. Elismeréssel és szeretettel gratulálunk a szerző kiváló teljesítményéhez.

H. Nagy Péter

Veres Attila: A világ helyreállítása

Veres Attila a Pécsi Tudományegyetemen végzett film szakon, fél évet töltött az Oslói Egyetemen ösztöndíjasként. Az év magyar science-fiction és fantasynovellái 2020-as kötetben olvashatjuk róla, hogy „kedveli a furcsa történeteket, az izgalmas, új tájakat és a bakelitlemezeket. 2020-ban megnyerte a Magyar Filmdíjat Legjobb forgatókönyv – tévéfilm kategóriában az Egy másik életben című sci-fiért. Első regénye, az Odakint sötétebb 2017-ben, első novelláskötete, az Éjféli iskolák 2018-ban jelent meg. Egyik novelláját beválogatták a The Valancourt Book of World Horror Stories vol.1 című angol nyelvű antológiába.” A Zsoldos-díj 2021-es novellapályázatának short listjében A világ helyreállítása című szövege került nevezésre.

Mindannyian tudjuk – olvasók és bírálók nemkülönben-, hogy a novella műfaja meglehetősen nehéz, hiszen egyszerre kell betartani a terjedelmi korlátokat, egyszerre kell ötletesnek, stílusosnak bizonyulni, újszerű megoldásokat mutatni, és eközben reflektálni valamelyest az irodalmi hagyományra is. Egy jól megírt novellában olyan történetet és/vagy világot kell tudni felvillantani, amelyben egyrészt az olvasó el tud igazodni, másrészt a szövegnek olyan kerek egésszé kell válnia, amely nemcsak csattanót tartalmaz, de olyan, önmagán túlmutató üzenetet is hordoz, amely azután tovább dolgozik a befogadóban.

Veres Attila mindezeknek a kritériumoknak bőségesen megfelelt. A világ helyreállítása című novella forgatókönyv-szerű eszközeivel, instrukciókkal keretezett manifesztként jelenik meg az olvasó előtt, voltaképp olyan metaszövegként, amely mégis alaposan megvilágítja a történet hátterében álló lehetséges világot. Ez a világ egyrészt kapcsolódik a társadalmi és technológiai kortárs jelenhez, annak jövőbeli lehetőségeihez, másrészt komoly irodalmi disztópikus hagyományokat folytat. Veres a formaválasztásával és kiinduló ötletével tökéletesen elkerüli a karakterfejlődés és világismertetés primer bemutatásának csapdáját, a mögöttes felsejlő, egyre sötétebb és szókimondóbb, ellenpontozó marketinges bemutatás pedig jól illusztrálja a körülöttünk elnyúló valóságot. Mindezeknek köszönhetően a 2021-es Zsoldos-díj novella kategóriájának első helyezését a zsűri neki ítélte. Gratulálunk!

Szilárdi Réka

Sepsi László: Rossz beszéd

A 2019-es év science fiction és fantasy terméséből 14 kiváló novella került fel a Zsoldos-díj jelöltlistájára, ebből Sepsi László „Rossz beszéd” című novellája emelkedett ki győztesként. A műfaját tekintve talán vidéki horrorként aposztrofálható történet a beszédes Rongy nevű faluban játszódik, ahol két riporter próbálja meg felgöngyölíteni a helyi emberek eltűnését, és közben egy sokkal sötétebb titokra bukkannak. Az itt lakók számára a kilátástalanságból a szerhasználat, az úgynevezett “alma” fogyasztása jelenti az egyetlen kiutat, míg a reménytelenség Vese Margit személyében végül szó szerint felzabálja áldozatait.

A település mindenkinek mást testesít meg: Tibor, a pesti operatőr egyfajta barbár egzotikumként tekint a vidékre, ahol a lakók illusztrációvá és eszközzé válnak, és ezáltal látásmódja megfosztja őket egyéniségüktől és emberségüktől is. Anita, a riporter, az elfeledni kívánt múltját látja benne, melyet fogszabályozás és beszédtanár segítségével próbált hátrahagyni, hogy a médiában dolgozhasson. A novella finoman váltogatja a nézőpontokat, hol Tibor, hol Anita szűrőjén keresztül látjuk a helyet és az eseményeket, és ezzel érdekes kontraszt keletkezik a férfi arrogáns és általánosító, illetve a nő értő, de elutasító látásmódja közt.

A realista próza lassan csúszik át groteszk horrornarratívába, olyan szöveg ez, mellyel nehéz szembesülni, de muszáj végigolvasni, akármennyire kényelmetlen is. A novella a fantasztikum legjavát idézi, mely elidegenített világot használ ugyan, de jelenünk eklatáns problémáira reflektál; olyan szocio-kulturális problémák állnak a középpontban, mint társadalmi szinten a vidék-város ellentéte, a pótcselekvő függőség családpusztító traumája vagy egyéni szinten az olyan választások, melyek kényszerűen a múlt megtagadásához és elfojtásához vezetnek. A szöveg ezekre súlyos témákra nem kínál egyszerű, üdvözítő választ vagy megoldást

A rövidségében mégis összetett, erősen megírt, sok szinten működő történet elgondolkodtat és olvasás után még sokáig az emberrel marad, így méltán kapja meg a Zsoldos-díjat, melyhez szívből gratulálok a szerzőnek.

Benczik Vera

Molnár Berta Eleonóra fordítása - Susanna Clarke: Piranesi

Az idei műfordítói Zsoldos Péter-díjért három kiváló magyar szöveg versengett. Mindhármat élmény volt olvasni, és mind ékes példája annak, hogy egy műfordítás önálló irodalmi értéket is képvisel, amely túlmutat az eredeti szöveg nyelvi megformáltságán, és látnivaló, ahogy a fordító megtölti saját személyével is a magyar prózaszöveget. A szoros mezőnyben a zsűri döntése alapján idén Molnár Berta Eleonóra Piranesi-fordítását ítéltük a legjobbnak.

A szépirodalmi igényességű angol szöveg hiteles krónikája annak, ahogy a szürreális árnyékvilágba zárt, naiv Piranesi előtt feltárul világának rejtélyei, és a főszereplőről lehullik az ártatlanság leple. A fordító munkája különösképpen nehéz lehetett, mivel ezt a lelki fejlődést az elbeszélő nyelvnek is tükröznie kell; aki csak olvasta a művet, tanúsíthatja, hogy a feladatot kiválóan megoldotta. Egy pillanatra sem esik ki szerepéből, megőrzi a regény központi rejtélyét az utolsó pillanatig. Jelentésekben gazdag, sokat sejtető szóválasztásai hozzátesznek az olvasás élményéhez. Mindeközben el is kényezteti az olvasóját a szépen folyó próza andalító zeneiségével – egy múzeumi tárlatvezető magabiztosságával és lelkesedésével kalauzolja az olvasót Piranesi világába, amelyben szívesen időznénk még hosszasabban.

Olvasóként talán én is épp ezért azonosultam a gyermeki egyszerűségben megmaradt Piranesivel, aki legszívesebben mindent elfelejtene korábbi életéből, és örökre börtönvilágának falai közt ragadna… pedig kíváncsisága egy valódi tudósé, részletgazdag leírásai pedig egy antropológuséval vetekednek, aki megpróbálja kideríteni, milyen elvek szerint működik ez a furcsa világ. Köszönöm Molnár Berta Eleonórának, hogy Piranesivel együtt deríthettem fel a létezésnek ezt a hátborzongatóan varázslatos aspektusát.

Makai Péter Kristóf

G. Bogár Edit fordítása - Johanna Sinisalo: A Nap Magja

Nagy örömömre szolgál, hogy én mélthathatom G. Bogár Edit munkáját, Johanna Sinisalo A Nap Magja című könyvének fordítását. Ez a fordítás érzékenyen nyúl komplikált és magyarra kimondottan nehezen átültethető témákhoz; olyasmikhez, mint a női nemiség vagy a nemi szerepek. Az külön öröm számomra, hogy annak ellenére, hogy az angolról mint forrásnyelvről történő fordítás a spekulatív irodalomban is egyeduralkodó Magyarországon, A nap Magját G. Bogár Edit finnről fordította, kis nyelvről, hozzánk magyarokhoz értelmileg és érzelmileg is közel álló, de részleteiben véve mégis ismeretlen, és kevesek által beszélt nyelvről. Tette mindezt méghozzá lendületesen és biztos kézzel, irodalmi igényű választékossággal.

Sinisalo szövege kimondottan sokat dolgozik a beszélő hangjával, a hangnembéli változtatásokat tudatosan kezeli és az olvasóban ezzel az eszközzel is hatást kelt – az ilyen finomságok a célnyelven nem feltétlenül jelennek meg, de itt teljesen a helyükön voltak. Én G. Bogár Editnek elhittem, még úgy is, hogy egyáltalán nem beszélek finnül, hogy ha valami feltűnik nekem a szöveg hangnemében, ha valami változik, annak a narratíva alapján oka lesz – és ez bizony így is volt. Ez fennállt mind a mondatszerkezet, mind a szóhasználat, mind a hangvétel terén. Például a kollokvializmusok nekem teljesen hihetőek voltak, nem éreztem azt, hogy most nem az elbeszélőt hallom, hanem a fordítót, aki ennyi és ennyi éves magyar polgár. Én bizony azt éreztem, hogy az elbeszélőt hallom – pedig ez a szöveg meglehetősen összetett: a magánlevelezéstől kezdve a fiktív jogszabályokon át a lexikon-szócikkekig számos különböző elemből áll össze. Ez a sokféle szövegrész, ez a sokhangú szöveg nekem pedig egységes, kerek, hiteles egészként jelent meg, nem zökkentem ki. Még a különböző neologizmusoknál sem, amik a fantasztikus irodalomban olyan gyakoriak. Én G. Bogár Editnek elhittem, hogy ez mind épp úgy van, ahogy ő lefordította, és ennél azt hiszem, nincsen is nagyobb dicséret. Köszönöm szépen, teljes szívemből kívánok további jó munkát, és azt hiszem, most mindannyiunk nevében beszélek.

Takács Bogi