Díjazottak (2022)

A Zsoldos Péter-díj 2022-es győzteseit 202á. április 20-án hirdették ki a héttagú zsűri döntése alapján. A díjat az Ellenpont fantasztikus minifesztivál keretében adták át a budapesti Cinema MOM-ban.

A zsűri tagjai: Benczik Vera, H. Nagy Péter, Keserű József, Makai Péter Kristóf, Szép Eszter, Szilárdi Réka, Takács Bogi 

A díj nyertesei a Libri Könyvesboltok marketingtámogatásában részesülnek.

Legjobb regény

Baráth Katalin: Afázia
(Agave Könyvek)

Legjobb novella

Juhász Viktor: Az Eigengrau
(Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2021, GABO Kiadó)

Legjobb fordítás

Farkas Veronika
(William Gibson: Neuromancer, Agave Könyvek)

Közönségdíj

Baráth Katalin: Afázia
(Agave Könyvek)

Laudációk

A  2022-es Zsoldos Péter-díj átadóján (2022. április 20.) elhangzott méltatások. 

Baráth Katalin: Afázia

Az idei Zsoldos Péter-díj regény kategóriájában három remek, egymástól markánsan elütő érdemekkel rendelkező szöveg versengett. A zsűri feledhetetlen olvasásélményekkel lett gazdagabb, amelyek új fénytörésben láttatják a honi tudományos és fantasztikus irodalom helyzetét. Szoros versenyt hozott az idei mezőny, élénk párbeszéd alakult ki közöttünk a bírálandó művek körül. A jelölt regények megvitatását követően az idei díjat Baráth Katalin Afázia című könyvének ítéljük.

Az Afázia világa egyszerre tűnik távolinak és nagyon is közelinek: Pandonhya valódi űrkompország a kapitalista Demokrácia és a kollektivista Háló Birodalom között, maroknyi lakosának pedig egyedülálló fegyvere, a beszélt nyelv révén képes méretén felüli, sorsfordító szerepet betöltenie a galaktikus politikában. Ez a regény azonban máshol nem születhetett volna meg, csakis minálunk. Baráth Katalin ugyanis a magyar nyelvet ruházza fel ezzel a példátlan hatalommal, s vendégszövegekként a magyar irodalmi kánon számos nagy erejű alkotásának ad új hazát a sodró lendületű cselekményben.

Baráth Katalin hitet tett amellett, hogy a természettudományok mellett a nyelvtudományt is megilleti, hogy tudományos-fantasztikus mű ihletője legyen, és Pandonhya világán a szintaxis, a pragmatika, vagy a szemantika nem csak a nyelvi jelentés hordozója, hanem a megmaradt moyer népességé is. Űrhajók és hivatalok hirdetik fennen, hogy ha a Földet el is veszítjük, a magyar nyelv örökké a miénk lesz.

Az Afázia mind világépítésében, mind szemléletmódjában a magyarságot foglalkoztató kérdések köré építi a regény konfliktusát, és szereplőinek mélyen ismerős, mégis sokrétű szereplőket tesz meg. Stilisztikailag kiemelkedő, nyelvi leleményekkel tarkított szövege méltó társa lehet China Miéville, M. John Harrison, vagy éppen Iain M. Banks műveinek. Olvasóként elragadott az egyedi, humorral finoman átszőtt elbeszélésmód, amely úgy tart tükröt a magyarság elé, hogy mégis érzékeny marad a néplélekre, és az irodalmi előképeihez méltóan örökíti meg, hogy milyen kihívások várnak ránk a jövendőben.

Makai Péter Kristóf

Juhász Viktor: Az Eigengrau

Megközelítések, stílusok, és vállalások széles skáláját vonultatták fel a 2022-es Zsoldos-díjra jelölt novellák. A jelölt novellák megvitatását követően a zsűri úgy döntött, hogy az idei díjat Juhász Viktor Az Eigengrau című novellájának ítéljük.

Az Eigengrauban Juhász Viktor az Osztrák-Magyar Monarchia nyelvi, kulturális, és földrajzi örökségéhez nyúl vissza, és egy olyan komplex világot épít, amelynek múltja beláthatatlan, fizikai kiterjedése instabil, határai bizonytalanok. Félőrült fegyenc varázslók és alakváltó erdők vidéke ez, amelyben az ismerős, ám funkciójukat vesztett civilizációs vívmányok, mint távírda, kartotékszekrény, iktatókönyv, obszervatórium, semmilyen kapaszkodót nem jelentenek.

A határon burjánzó hipertárgy, a rejtélyes és vonzó Eigengrau nem csak a teret alakítja át, hanem a nyelvben és a tudatban (gondolatokban, emlékekben) rejlő biztos fogódzókat. Juhász mesterien alkotja meg az egyszerre váratlan és megszokott amnéziával élő, egyes szám első személyű elbeszélő hangját. Elbeszélőnk számára az egymást követő ráismerések szükségszerű támpontnélküliségbe torkollnak, hogy aztán ugyanazt újra felfedezze: a sehova sem vezető gondolatfolyamokat az elbeszélő önreflexióra tett kísérletei ritmizálják.

Az érzékeny tudatfolyam-ábrázolás mellett Juhász a halmozás nyelvi eszközét is sikeresen használja arra, hogy az olvasó a főszereplőhöz hasonló dezorientált állapotba kerüljön. A szöveg többször megkísérli meghatározni, mit az az Eigengrau, az egyik kísérlet így hangzik: „[a]z Eigengrau olyan éles, hogy roncsolás nélkül hasít mindent, […] lepkeszárnyat vagy embersóhajt” (304)” Juhász mondataiban mellérendelő viszonyba kerülnek olyan elemek, melyek között addig semmilyen hasonlóság nem volt, amelyek kognitív sémák köré szervezett gondolkodásunkban nem kerülnek egymás mellé. Ezáltal minél többet olvasunk a szövegből, annál inkább megtapasztaljuk, hogy bevett asszociációs folyamatainkra nem számíthatunk, sőt, a gondolkodásunk alapját adó sémákra sem.

Juhász a történet-útvesztő-bizonytalanság-utazás motívumait a legelső bekezdéstől kezdve tudatosan egymásba játszatja, mintha egy osztrák-magyar kulturális örökségű Borges készítene sokdimenziós térképet Közép(-Európa)földéről.

Szép Eszter

Farkas Veronika fordítása - William Gibson: Neuromancer

Fogalommá vált művet nehéz fordítani. Olyan fogalommá vált művet, amelyet pedig a magyar olvasóközönség már más fordításban, több, javított kiadásban is ismert, még nehezebb. Farkas Veronika nemcsak hogy megfelelt a feladatnak, de William Gibson Neuromancerét úgy ültette át magyarra, hogy a regény prózája, nyelvhasználata frissen hat, igazi, mai.

A Neuromancer annál is inkább nehéz szöveg, mert bonyolultan öregedett. A mű jelene a mi jelenünk, ami nem egészen úgy alakult, mint ahogy azt a szerző 1984-ben elképzelte – sok tekintetben hasonló, olykor viszont gyökeresen más. A fordító minden egyes döntése, minden gibsoniánus neologizmusra talált magyar újítása erre a kettősségre is kell, hogy reflektáljon. Farkas Veronika átgondoltan, tudatosan állt a feladathoz, és emellett képes volt megőrizni azt a lendületet is, ami az angol szöveg sajátja. Az olvasónak ebből lehet, hogy csak annyi látszik, hogy a könyv jó, úgy, ahogy van; de aki fordított már, az tudja, hogy hasonló helyzetek milyen elképesztő mennyiségű egyensúlyozást igényelnek.

És egy harmadik pont: Gibson tömören, de részletgazdagon ír, olyan párszavas kulturális utalásokkal, amelyek még az angolszász olvasónak sem feltétlenül egyértelműek. Ezeket mind-mind úgy kell visszaadni, hogy ne maradjon a szövegben értelemzavaró tévedés; Farkas Veronika pedig ebben a tekintetben is egyértelmű sikerrel járt. Külön kiemelném, hogy a szövegnek értő szaklektora is volt a cyberpunk egyik legnagyobb hazai ismerője, Bari Máriusz személyében.

Mindezek alapján nagy örömmel nyújtjuk át az idei Zsoldos Péter-díjat fordítás kategóriában Farkas Veronikának a Neuromancer fordításáért, és további jó munkát kívánunk.

Takács Bogi