A Zsoldos Péter-díj 2025-ös győzteseit 2025. április 22-én hirdették ki a Libri Könyvpalotában.
A szakmai zsűri 2023-tól két részből tevődik össze. A magyar szerzős műveket egy hét fős zsűri bírálta el: Benczik Vera, Domokos Gábor, H. Nagy Péter, Hegedűs Orsolya, Keserű József, Makai Péter Kristóf és Szilárdi Réka. A legjobb fordított művek közül pedig egy három fős zsűri választotta ki a legjobbakat: Borbíró Aletta, Lapis József és O. Réti Zsófia.
A díj nyertesei a Libri Könyvesboltok marketingtámogatásában részesülnek.
Legjobb regény
Patonai Anikó Ágnes: Branstetter
(magánkiadás)
Legjobb novella
Moskát Anita: Gyulladáspont
(Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2024, GABO Könyvkiadó)
Legjobb fordításban megjelent regény
Ray Nayler: Az óceán szeme (ford. Sepsi László)
(Agave Könyvek)
Közönségdíj
Ian Pole: Kárhozott testvériség
(Stílus és Technika)
Laudációk
Patonai Anikó Ágnes: Branstetter
Zsoldos-díj 2025
LAUDÁCIÓ
Méltatás Patonai Anikó Ágnes Branstetter c. regényéhez
Nagy örömömre szolgál, hogy az idei Zsoldos Péter-díj regény kategóriájában Patonai Anikó Ágnes Branstetterét méltathatom. Ez a megrendítően fajsúlyos, jellegzetesen hazai ízű és világlátású regény újabb bizonyíték arra, hogy a magyar spekulatív irodalom egy élő, eleven hagyomány, amely évről évre, írásműről írásműre haladva építi ki a saját stratégiáit arra, hogy a fantasztikum nyelvén beszéljen közös múltunkról és jövőnkről. Patonai Ágnes Anikó a természetfeletti horror eszköztárát latba vetve, a magyar matematikai gondolkodás fejlődésének egyik kiemelkedő alakjának, Bolyai Jánosnak az életútján keresztül vall a modern ember szellemi fejlődésének olykor borzasztó áráról. A világtörténelem egyik eszmei fordulópontján, a tizenkilencedik század derekán járunk, amikor a hagyományos, emberi léptékű világmagyarázatokat elkezdik felváltani az intuitív gondolkodást meghazudtoló, absztrakcióra épülő világmodellek: a népek tavasza, a technológiai innováció, a tudomány térhódítása, az iparosodás felgyorsulása, a törzsfejlődés gondolata mind-mind elkezdik kiforgatni a sarkaiból a világot, és bizony ide tartozik a nem-eukleidészi, abszolút geometria megalkotása is. Bolyai modellje olyan felforgató erejű, hogy az a huszadik század egészére kihat, és ez a forradalom visszaköszön az amerikai weird irodalomban, így Howard Phillips Lovecraft életművében is. Lovecraft előszeretettel érzékeltette a Nagy Öregek fenyegetését, valamint az elme megbomlását a prózai terek torzulásával, épp ezért sűrűn találkozhatunk leírásaiban a „nem-eukleidészi” jelzővel is. Ennek fényében elmondhatjuk, hogy illő főhajtás egy irodalmi hagyomány előtt, amikor Bolyai János válik szereplőjévé egy lovecrafti gyökerekből táplálkozó történelmi horrorregénynek.
Patonai Ágnes Anikó szövege igazi felüdülés, a kort megidéző szépirodalmi próza, amely mégsem lehengerlő, mert teret enged az olvasónak, hogy a nyelvi tűzijáték helyett a megfontolt tempóban kibontakozó konfliktusra összpontosítson, és közel engedje magához mind Bolyai, mind „Branstetter” alakját, amelyen keresztül a másság és az idegen gondolkodás örök érvényű problémáit boncolgatja. A Branstetter testét kisajátító, majd abban öntudatra ébredő, földöntúli lénynek számot kell vetnie a véges emberi létezés korlátaival, és értéket kell találnia a lét abszurditásában, tudván tudva, hogy csekélyke élete jóformán hiábavaló. Mégis, a szerző tolla alatt Branstetter iskolapéldájává válik a modern élet szülte ember alapvető hibriditásának, a politikai és tudományos forradalmak bizonytalan, sőt, tragikus végkimenetelű eseményeinek árnyékában is szabadságot kereső szubjektumnak. Annak a küzdőszellemnek, amelyiknek az emberi elnyomás és a természetfeletti erők közönyös rettenetének szorításában is képes értéket teremteni.
Maga a szöveg is élő tanúságtétel, hogy nem csak az intézményes kiadói rendszer keretein belül lehet sikerre vinni egy fantasztikus regényt. Hogy az egyedi írói hang megtalálásával, a jól megformált mondatok csiszolásával, a műfaji keretek precíz áthágásával akkor is maradandót alkothat egy író, ha végül a magánkiadásban találja meg az érvényesülésének útját. A végső könyvben kézzel fogható az a nagy mértékű szakmai alázat, önkritika, és töretlen lelkesedéssel végzett utómunka, amely szavatolja a szöveg irodalmi kvalitásait.
Zárszóként mi más is kívánhatnék a szerzőnek, mint hogy e díjból erőt és ihletet merítve újból belefogjon az alkotásba, és még sok-sok évig borzongassa a magyar olvasókat ilyen színvonalas művekkel, és gondolatébresztő módon dolgozza fel kollektív sorskérdéseinket, egyúttal kiállva egyetemes emberi értékeink mellett.
Makai Péter Kristóf
Moskát Anita: Gyulladáspont
Zsoldos-díj 2025
LAUDÁCIÓ
Az idei év novellái széles területet jártak be: László Zoltán az inszektoid lények által benépesített alternatív Budapestről ír, erőteljesen allegorikus felhangokkal. Ian Pole a magyar honfoglalás idejébe kalauzol minket, és klasszikus válaszút szituációban mutatja meg, hogy milyen jelentősége lehet egy-egy döntésnek egy egész nép jövőjének szempontjából. Patonai Anikó Ágnes novellája a sárkány-alapú gazdaságot ötvözi egy neurodivergens fiatalember felnőtté válásának történetével. Bartos Anita pedig távoli bolygók társadalmával mutatja be az anyaság dilemmáit. Juhász Viktor „Orfeusz” című kiváló novellája Orfeusz és Eurüdiké történetét szövi tovább a két világháború közt, és többek közt arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehet kiszabadulni a saját magunk által is kreált alvilágból.
És itt elérkeztünk a novella kategória nyerteséhez, Moskát Anita „Gyulladáspont” című novellájához. Sokféle szöveget szeretek, de azok maradnak meg velem sokáig, melyek valamiképp megütnek. Moskát Anita szövege ilyen, fájdalmas, számos szinten működő, komplex novella. Középpontjában a főnix áll, a mitológiai lény, mely egyfelől a fény és a tűz madara, másfelől a halál és újjászületés örök körforgásának szimbóluma. A novella tulajdonképp azt az egyszerű kérdést teszi fel, és járja körbe, hogy mi lenne, ha egy ilyen mondai lény erejét energiatermelésre használnánk fel? Mindezt a jelenkor Magyarországán, Paks erőművében, egy szélsőségesen elnyomó politikai környezetben.
A szöveg sokrétű, és sokféle értelmezési vetülete létezik. A novella egyfelől a jól ismert villamosprobléma újszerű irodalmi kibontása, azaz, hogy ha egy ember élete árán öt másikat megmenthetünk, akkor ez feljogosít-e minket arra, hogy azt az egyet megöljük? Ennek a fantasztikum műfajában jól bevett hagyománya van, talán a legismertebb Ursula K. Le Guin „Akik elhagyják Omelaszt” c. novellája. A madár kiszolgáltatottsága és tárgyiasítása ehhez a réteghez rögtön társít egy ökocentrikus olvasatot is, a szöveget ki lehet bontani a jelenkor természeti kizsákmányolására, a haszonállatoknak okozott szenvedésre adott kritikai reflexióként is. Az ember negatív hatása a környezetre központi kérdéskör a kortárs kultúrában, és különösen fontos az 1960-as évektől kezdve a fantasztikumhoz tartozó műfajokon belül is.
A novella azonban főhősén keresztül olyan témákat is érint, mint a politikai aktivizmus értelme vagy épp hiábavalósága, a traumák és viselkedési mintázatok generációkon való átívelődése, valamint az önsértés különböző fokozatai, és az önfeláldozás etikai vetületei. Moskát Anita novellája érzékeny szöveg, képes e sokrétű jelentéstartalmat olyan komplex és újszerű szövetté szőni, mely feledhetetlen élményként vésődik be az olvasó elméjébe. Sok szeretettel gratulálok a Zsoldos-díjhoz.
Benczik Vera
Ray Nayler: Az óceán szeme
Zsoldos-díj 2025
LAUDÁCIÓ
A Zsoldos Péter-díj 2025-ös fordítás kategóriájának short listre került regényeiben akad egy közöspont: különböző módon, de valamilyen formában tematizálják a mesterséges intelligenciát. Vagyis éppen azokat a kérdéseket, amelyek áthatják a mindennapjainkat: Mire használható az AI? Hol vannak a határai? Meddig fejlődhet, vagy meddig fejleszthetjük? Képes lesz valaha úgy gondolkodni vagy viselkedni, akár egy ember?
Ezek nem új felvetések a science fiction (vagy manapság akár a fantasy) műfajában, viszont égető kérdéssé váltak, hiszen a mesterséges intelligencia átformálja a hétköznapjainkat.
Ray Nayler Az óceán szeme című műve ugyancsak a mesterséges intelligenciához kapcsolódó lehetséges válaszokat kutatja. Azonban ez a dilemma nem az egyetlen a regény által felvetett kérdések közül. A magyarul Sepsi László kitűnő tolmácsolásában olvasható regény középpontjában egy rendkívüli felfedezés áll: egy olyan intelligens polipfajé, amely talán képes saját nyelvet és kultúrát létrehozni. Képes lehet a gondolkodásra. A regény tehát nemcsak a technológia tekintetébe reagál a napjainkat meghatározó diskurzusokra, hanem azokra a (többek között kortárs filozófiában) megjelenő témákra is érzékenyen reflektál, amelyek az ember és az élővilág viszonyát igyekeznek feltérképezni és kritika alá vonni. Az óceán szeme nem csupán egy technicizált világot mutat be, és nem csupán ökológiai kérdéseket vet fel, hanem remek érzékkel tapint rá a természet és a kultúra metszéspontjaira.
A regény a polipok felfedezésének tudományos jelentőségét biológiai, etikai és kulturális kontextusból is árnyaltan járja körbe. A történet hősei próbálnak választ találni arra, ami régóta foglalkoztatja az emberiséget: Mit jelent tudatosnak, intelligensnek, érző lénynek lenni? Miként hidalható át a kommunikáció a fajok között? Az érzékelés milyen közös elemei alapján fejthető fel egy másik faj nyelve? Az egyező tulajdonságok melletti eltérések hogyan határozzák meg a fajokat, miként lehet kilépni a saját, emberi gondolkodásunk keretei közül?
Hasonló dilemmák merülnek a technológia kapcsán is: Miként ismerhetjük fel az értelmet más formákban? Hogyan viszonyulhatunk hozzájuk?
Ez a regény egyszerre filozófiai gondolatkísérlet, ökológiai kiáltvány és technológiai vízió a jövőről. Az óceán szeme illeszkedik abba a tendenciába, amely már nem választja szét az embert, a technológiát és a természetet, hanem jó érzékkel rámutat azokra az analógiákra, amelyek összefonják ezeket a témákat, rátalálva egy közös eredőre, az intelligencia kérdésére.
Borbíró Aletta
