Interjú Szélesi Sándorral

Szélesi Sándor fantasyregénye, Az ellpoptt troll egyike a 2020-ban Zsoldos Péter-díjra jelölt műveknek. A következőkben a szerzővel készült interjúnk olvasható.

Mi adta a kötet alapötletét?

Tinédzserként, úgy harminc-harmincöt éve a kezembe került az Őfelsége magánnyomozója című könyv Bogdán Istvántól, és nem is egyszer elolvastam, remekül szórakoztam rajta. Ez egy mesekrimi, játékos lelkű felnőtteknek. A kétezres évek elején aztán belevágtam egy ősmagyar fantasy-sorozat írásába, aminek három kötete jelent meg, a Vadásznak vadásza, a Tündérösvény és A lelkek birodalma. Hatalmas kutatómunka állt mögöttük, amely során nem csupán a magyarság évezredekkel ezelőtti lehetséges történelmével ismerkedtem meg, hanem az ázsiai népek hiedelemvilágával, mítoszaival, meséivel, a természetes műveltség eszméjével, látásmódjával. Megpróbáltam átlátni, átérezni a történelem előtti népek életét, megérteni a gondolkodásmódját. László Gyula és Ipolyi Arnold mellett Frazer, Mircea Eliade, Carl Gustav Jung könyvei alapok voltak, és a végén nem is darabban, hanem már polcsor-méterben számoltam a témával foglalkozó, áttanulmányozott történészi, néprajzi szakmai, amatőr kutatói és látomásos irodalmat, hogy például az Arvisúrát ki ne hagyjam a sorból. Akkortájt merült fel bennem ismét, hogy nem csupán a magyarság ősi, mitikus múltjába kellene visszanyúlnom, hanem mi lenne, ha egy Őfelsége magánnyomozója-szerű, laza magyar mesekrimit alkotnék. A baráti beszélgetéseken előkerült a téma, és Szalai-Kocsis Tamás barátom (aki I. M. Brod álnéven publikált akkortájt) fellelkesülve belevágott a világ kidolgozásába. Közös világnak terveztük, olyannyira, hogy más szerzőket is megkerestünk. Ám akkor nem volt rá időnk, nemsokára pedig újabb kihívások felé fordultam, és csak másfél évtizeddel később került elő az ötlet ismét.

Volt olyan könyv/alkotó, aki inspirált közben?

Írás közben már nem. Az ellopott troll magát íratta, jól szórakoztam közben, elengedtem magam. Más inspirációra nem is volt szükség.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit az írás során szereztél?

Ez a harminckettedik könyvem, előtte írtam scifit, fantasyt, történelmi regényt, mágikus realistát, szóval számos zsánerben alkottam, amelyeknek a tapasztalatait most hasznosítottam, így lényegi nagy felismerések nem köszöntöttek rám. Nem mondom, van olyan regénykezdeményem, ahol minden jelenet próba elé állít, de Az ellopott troll mégiscsak egy közönségbarát, szívből születő, sallangmentes regény. Talán egy tapasztalatot, ha későn is, de szereztem: miután mesekriminek neveztem a regényt, az egyik előolvasó barátom elkezdte felolvasni esténként a fiának… Akkor rájöttem, hogy nagyon félrevisz az a címke, ami már évtizedek óta a fejemben volt. Mert ez nem gyerekeknek szóló könyv. Ezért kénytelen voltam átcímkézni, így lett urban folk fantasy krimi. Mit mondjak, ez is fontos, bár ez semmit nem vesz el vagy tesz hozzá a könyvhöz.

A regényed a magyar folkór mágikus lényeit szerepelteti a jelenkor Budapestjén. Mennyiben más ez a magyar világ mondjuk az angolszász fantasy varázsvilágaihoz képest?

Ezzel már az ősmagyar misztikus regényeknél is megküzdöttem, mivel igazán nagy, karakteres mitologikus lényekből, részletes eredettörténettel rendelkező, jól körülhatárolt feladatú istenekből hiányt szenvedünk. Sőt, a szörnyetegeink java része a környező népek folklórjából szivárgott át. Mondok egy érdekességet: a magyar mesék sokfejű sárkányai valószínűleg a cigány néphagyományból erednek. Emellett kevés legendánk maradt, és mivel szájhagyomány útján terjedtek, nem adnak ki egy egységes rendszert. Nézzük csak meg Komjáthy magyar mitológiáját, meseszerű és ráadásul a történetek java része honfoglalás korabeli vagy utáni. Szóval nincs mitologikus múltunk… és itt most páran felhördülhetnek, de én valami miatt a sumér-magyar vagy a kelta-magyar vagy a pártus-magyar eredetet nem érzem elég bizonyítottnak. Továbbá nincsenek mágikus elképzeléseink, varázslóink… a sámán ugyanis nem varázsló. Persze, a táltos nem sámán, a táltost fel lehet ruházni mágikus tulajdonságokkal és praktikákkal, de a magyar mágikus gyakorlat is inkább a népi mágiához köthető. Ha vihar jön, menj ki a keresztútra egy szekercével, és hajítsd el a villámok irányába. Szóval egy ilyen jellegű regény írása ott kezdődik, hogy fel kell építeni egy komplex rendszert a rendelkezésünkre álló töredékekből. Ehhez képest már gyerekjáték átemelni ezt a modernkori, 21. századi Magyarországra, az okostelefonok és internet világába.

Volt olyan lény vagy motívum, amire már azt mondtad, hogy nehezen tudnád a modern környezetbe helyezni?

A mesemotívumokat volt nehéz a való világ részévé tenni. Nem titok, hogy nem a Metropolis Médiának ajánlottam fel először a regényt. Az első kiadónál azonban nem tudtak mit kezdeni a népmesékre jellemző fordulatokkal. Úgy vélték, parodisztikussá teszik a regényt, és az volt a szerkesztői kérés, hogy vagy szedjem ki őket és legyen kicsit keményebb, véresebb a sztori, vagy legyen a nyomozási szál kevésbé felnőttes és a mesei fordulatok erősebbek… Előbbi esetben egy komoly urban fantasy született volna felnőtt olvasóknak, utóbbiban egy meseregény kerekedett volna ki gyerekeknek. Nem akartam azonban átszabni a történetet, bármennyire is veszélyes egy írónak a zsánerek határán egyensúlyozni, mert a népmesei fordulatok, népi mágikus praktikák nem csupán poénok a könyvben, hanem a világ és a mágia szerves részét, alapját alkotják. Ugyanakkor szerintem bájosan viccesek, és én egy ilyen regényt szerettem volna a polcokon látni.

Milyen könyvet ajánlanál 2019-ből?

Ha sci-fit kellene ajánlanom, akkor Fonyódi Tibor barátomtól (Harrison Fawcett álnéven) A korona szövetsége című regényt említeném 2019-ből. Kicsit magam felé hajlik a kezem, hiszen a közösen kitalált Mysterious Universe-világ része, azon belül is a magyar gyökerű Pannon-univerzumhoz kapcsolódik, de szerintem ez van annyira különleges, hogy érdemesnek tartsam felhívni rá a hazai olvasók figyelmét. Ugyanakkor, ha kiléphetek a zsáner határai közül, akkor Paul Auster Leviatánját ajánlanám. Vagy bármelyik Paul Auster könyvet bármikorról.