Interjú Juhász Rolanddal

Juhász Roland (írói nevén R. J. Hendon) science fiction regénye, a Gyomláló egyike a 2021-es Zsoldos Péter-díjra jelölt műveknek. A következőkben a szerzővel készült interjúnk olvasható.

Mi adta a regényed alapötletét?

A regény egyenesen következett a Korcsokból, már abban lefektettem az alapjait ennek a sztorinak, ahogy a természet az ember ellen fordul. Már akkor is abból a gondolatból indultam ki, hogy vajon mekkora esélye lenne az emberiségnek, ha egyszerre minden állat ellenünk fordulna. Vajon könnyedén legyőznénk őket? Vagy az állatok felülkerekednének? Akárhogy is, az biztos, hogy az életünk fenekestül felfordulna. Az állatvilág nem csak abban a tekintetben van jelen az életünkben, hogy húst eszünk és kutyát tartunk. Az egész kultúránkat – minden kultúrát – átszőtték az állatok, jelképek lettek belőlük, és már a legkisebb gyermekeknek is állatfigurákkal mesélünk el történeteket. Vajon milyen változást idézne elő az emberrel háborút vívó állatvilág ezekben az egészen hétköznapi dolgokban, mint mondjuk egy müzlisdobozon mosolygó kutya? Elképzeltem, ahogy a játékboltok polcairól eltűnnek az állat formájú játékok, mert már felkavarónak számítanak, és hogy a termékekről lekerülnek az állatformájú logók, mert senki sem akar ilyet látni. Jobbára az ilyen kis részletek, ötletmorzsák szülték meg a sztorit, aztán végül összeállt a regény. Néhány ilyen kis morzsa jelenetként belekerült a végleges változatba, néhány kimaradt belőle.

Volt olyan könyv/alkotó, aki inspirált írás közben?

Főleg filmekből merítettem ihletet – található is a regényben egy-két popkulturális utalás. A régebbi, retro szörny- és állathorrorok jó néhány jelenethez szolgáltak ihletforrásként, mint például a Madarak. Ha pedig írót kellene említenem, akkor talán Stephen King bizonyos történeteinek hangulata hatott rám.

Leginkább azonban a feleségem inspirált, már a Korcsok ötlete is tőle származott, a regény egy szála úgy született, hogy elmesélte nekem az egyik álmát. A Gyomlálóról pedig már akkor meséltem neki, amikor még egy sort sem írtam le belőle, és remek tanácsokkal látott el. Rögtön látom a szemén, hogy mikor telitalálat egy ötlet, és mikor kellene inkább átdolgozni.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit az írás során szereztél?

Hogy bőven elég, ha egyszerre egy történetet mesélek el. A Gyomláló eredetileg két idősíkon váltakozott, csaknem dupla ilyen hosszú lett volna. Danyelle története a közeljövőben csak az egyik fele lett volna a sztorinak, a másik a mi jelenünkben játszódott, Indiában, arról, ahogyan egy fickó megtalálja a barlangot… De nem állt össze. A történetnek ez a fele egyszerűen nem akart formát ölteni, megmaradt egyszerű váznak, amiben megbújtak ugyan érdekes jelenetek, gondolatok, de nem tudtam egységes egésszé kalapálni.

Úgyhogy fájó szívvel, de kidobtam a vázlatom felét és az abból elkészült 3 fejezetet – akkor nehéz volt, most már egyáltalán nem bánom. Az is bizonyította, hogy ennek a szálnak semmi keresnivalója nem volt a sztoriban, hogy az akkorra már megírt, jövőbeli részeken alig kellett változtatnom pár dolgot.

A könyvedben hangsúlyosan megjelenik az ember és a természet viszonya. Mit gondolsz, milyen változásokra számíthat az emberiség a következő évtizedekben ezzel kapcsolatban?

Annak ellenére, hogy meglehetősen borús képet festek a jövőről a regényeimben, bízom benne, hogy javulni fog a helyzet – gondolok itt a globális felmelegedés és a hulladék problémájára. Tény, hogy sosem volt ennyire rossz a helyzet, de nem is foglalkoztak vele ennyire komolyan. Az biztos, hogy a húszas évek erősen indított, rendesen arcon csapta az emberiséget. Félelmetes, ahogy az emberi ostobaság is. Azt hiszem, a jövőben a legnagyobb veszélyt nem feltétlenül az jelenti, hogy ne tudnánk visszafordítani az általunk okozott káros folyamatokat, hanem inkább az, hogy egyre növekszik az a tömeg, ami szerint ez az egész sületlenség, hogy egy összeesküvés részei – akár a koronavírus járvány, akár a globális felmelegedés, de most már ott tartunk, hogy jóformán bármiről elképzelhető egy összeesküvés-elmélet, amiben egyesek tényleg hisznek. Na ez az, ami a legnagyobb gátat szabhatja annak, hogy rendezzük viszonyunkat a természettel.

Milyen könyvet ajánlanál 2020-ból?

Az a helyzet, hogy egy-két éves késéssel olvasok, tavaly főleg a 2018-19-es regények közül válogattam, meg még néhány elmaradt klasszikust pótoltam. A korábbi évekből a Xenót jó szívvel ajánlom, valamint a Hadállatot, ami egyszerűen zseniális volt. 2020-as megjelenés a Hanyatlás című urban fantasy, ami kellemes meglepetés volt számomra. A tavalyi megjelenések közül pedig Botond új regénye már ott van a polcomon, de még nem fogtam bele. Egyelőre a karácsonykor félbehagyott olvasásaimat kellene befejeznem, de év elején kicsit összesűrűsödtek a tennivalók. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok az Eldobható testekre.