Interjú Waldmann Szabolccsal

Waldmann Szabolcs (írói nevén Michael Walden) science fiction regénye, a Csillagikrek egyike a 2021-es Zsoldos Péter-díjra jelölt műveknek. A következőkben a szerzővel készült interjúnk olvasható.

Mi adta a kötet alapötletét?

A Csillagikrek három különálló kérdéskör találkozása. Az első annak a problémának a felvetése, miszerint a fénynél semmi sem utazhat gyorsabban – a rádióhullámok sem. Vagyis még ha meg is oldódna a fénynél gyorsabb utazás, a kommunikáció nem lenne lehetséges a szétszéledt emberiség központjai között valós időben. A hírektől elzárt, különböző időszámításokat használó, távoli kolóniák világa miféle intersztelláris civilizációt tudna létrehozni? Mindenesetre ez a világ a feje tetejére készül állni, amikor a főhőseink egy azonnali kommunikációra alkalmas, idegen technológia közelébe kerülnek. A második ihletésem a Hódítások Könyve volt, vagyis a Lebor Gabála Érenn, az ír / kelta mitológia legtöbbet említett írásos emléke, illetve bizonyos összehangzásai a Hindu védákkal. Ez az idegen fajok közötti konfliktusok forrása volt nálam. És végül, a szellem, a tudat továbbélésének lehetősége és kihívásai biológiai test nélkül. Mindezt jól megkeverve, de nem összerázva igyekeztem tálalni, mint a történet kiinduló pontjait.

Volt olyan könyv/alkotó, aki inspirált közben?

Nekem örök inspiráció Heinlein, Bester és Abnett, de ami igazán inspirált a Csillagikrek megírásában, az Jules Verne Húszezer mérföld a tenger alatt című, 1870-es könyve. A Nautilus és Némó kapitány története, ez az a toposz, amit azóta is mindenki csak másolni tud. Ez minden hasonszőrű történet archetípusa, ebből táplálkozik az Expanse sorozat és a Firerfly is. A hajó, ami egyedi tulajdonságokkal bír, a titokzatos múltú kapitány, szedett-vedett legénysége a világ minden tájáról, akik sosemlátott helyekre juthatnak, és hadban állnak a világgal. Némó kapitány egyetlen nemzettel állt harcban, Vincent deLuz, a Csillagikrek egyik főszereplője viszont a Földdel kerül összetűzésbe.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat, amit az írás során szereztél?

Hogy lehet egyszerre egyik regény írni, egy másikat szerkeszteni, és közben új sorozatok és könyvek szinopszisait kidolgozni a kiadó kérésére. Volt olyan pillanat, amikor már nevettem kínomban. Tulajdonképpen élmény, szerencsésnek is érzem magam. De ez a munkatempó magával kell hozza a dokumentált, felkészült munkát, mert ezt már csak így lehet.

Korábban írtál már egy sci-fi trilógiát (Eshtar), a Csillagikrek pedig egy űropera-sorozat (Cosmos Redshift Seven) nyitódarabja. A regényeidnél először a háttérvilágot találod ki, és abba írsz inkább több történetet, vagy a történeteid duzzadnak fel és kívánnak folytatást?

Igazából egy harmadik sorozatot is írok, a Mysterious Universe keretein belül. Ennél a világ nagyjából adott volt már, de nálam nem is a világ, a benne lévő szabályok vagy a „bigyók” leírása a lényeg, nem ez mozgat meg. Én a történetet élem, nekem az az írás lényege, a hősök és az antihősök útja, a karakterjellemzők megmutatása a tetteik által, az aktív hős létrehozása, aki tolja a történetet, és nem a történet tolja őt… Az olyan antagonisták megírása, akiknek van érthető, emberi motivációja, akik etikai kérdésben buknak el. Kihívásnak tekintem a legősibb emberi történet átemelését a jövő évszázadaiba. A hős útját, akinek a hétköznapi élete fenekestül felborul, aki fegyvert fog ellenségeivel szemben, de elbukik; majd mesterére lel, akinek segítségével nőni tud, ám a végső harcában mégis a saját belső ereje segíti győzelemre. Ezt írták meg a legősibb eposzok, erről szól megannyi legenda, népmese és történet, ezt írta meg Lucas a Jedi Visszatérben. Sok szempontból ez az egyetlen kalandtörténet, amit mesélünk.

Milyen könyvet ajánlanál 2020-ból?

Igazából újra kiadás. A Lovecraft összes, három kötetben. Lenyűgöző és elbűvölő olvasmány, annyira régi, annyira más, és mégis beleborzong az ember, ha figyelmesen olvassa.